Te mire vársz?

Az adventi időszak minden évben az az utolsó szakasz, amely valamilyen formában mindenki számára egyet jelent a várakozással. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem élnénk egész évben folyamatos várakozásban, de ilyenkor egy kicsit több okunk van várakozni, több örömet lelünk a mindennapi várakozásban, mint az év többi részében.

Decemberben mindenki vár valamire. Várjuk a Mikulást, a Karácsonyt, az ajándékozás örömét, a meghitt ünnepi hangulatot, a találkozást rég nem látott rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, a nagy közös lakomákat, a téli szünetet, a szorgalmi időszak végét és a vizsgaidőszak kezdetét (jó, ezt talán annyira nem várjuk :-)), a két ünnep közti szusszanást, majd az év végét és az új év kezdetét abban a reményben, hogy lezárhatjuk életünk egy újabb szakaszát és jövőre minden jobb lesz.

Ilyenkor mindenki igyekszik kitenni magáért, hogy mindaz, amire várunk, a lehető legjobban sikerüljön: az ajándékok és az ideális karácsonyfa beszerzése, a munkahelyi teendők lezárása, hogy elvonulhassunk felhőtlenül ünnepelni, a bejgli elkészítése anélkül, hogy kirepedne a teteje, a felkészülés a vizsgákra, az új év megtervezése. Persze ritkán sikerül minden tökéletesen, különösen, ha görcsösen igyekszünk mindent megvalósítani, de biztos vagyok benne, hogy mindenki számára akad néhány emelkedett pillanat, ami miatt megéri a sok várakozás, a készülődésbe fektetett energia.

Mindennapi várakozásaink

De ha már várakozásról beszélünk, fontos, hogy ne csak az év végét meghatározó ünnepi várakozásainkról essen szó, hanem azokról a mindennapi várakozásokról is, amelyek egész évben végigkísérik életünk napjait. Gyakorlatilag folyamatos várakozásban élünk. Várjuk, hogy odaérjünk a pénztárhoz, várjuk, hogy kikerüljünk a dugóból, várjuk, hogy véget érjen egy fárasztó nap, várjuk a pénteket, várjuk a tavaszi, nyári, őszi, téli szünetet, várjuk, hogy meglegyen a nyelvvizsga, a jogosítvány, a diploma, az ideális munkahely. Várjuk, hogy megtaláljuk életünk párját, hogy gyerekünk szülessen, várjuk, hogy felnőjön, várjuk, hogy nyugdíjba mehessünk és végre megpihenhessünk…

A várakozásnak soha nem lesz vége. Mindig akad valami, amire várni kell. Vannak olyan dolgok, amelyekre szívesen várunk (a hétvégi buli a barátokkal) és olyanok is, amelyeket azért várunk, hogy minél előbb túl lehessünk rajta (látogatás a fogorvosnál). Nem szabad azonban a folyamatos várakozás közben elfelejteni élvezni a pillanatot, amiben éppen vagyunk és azt sem, hogy sokszor nem elég várni, tenni is kell azért, hogy bizonyos helyzetek megváltozzanak, jobbak legyenek.

A tennivalók maguktól soha nem fogynak el

Így van ez az időnk beosztásával is. Hiába várjuk, hogy egyszer csak maguktól elfogynak a tennivalóink, hogy utolérjük magunkat, hirtelen lesz időnk elolvasni az elmúlt hónapokban, években felhalmozott e-maileket, eltűnik az asztalunkról az irathalom és kapunk egy meghívót a diplomaosztónkra, ahol váratlanul átadnak egy jeles diplomát és mindenki boldogan ünnepel. Ilyen élmények, bár sokan nagyon várjuk őket, maguktól nem lesznek, tenni kell értük. Ettől még közben várhatunk rájuk, de a várakozás közben nem dőlhetünk hátra tétlenül (vagyis időnként, sőt, akár minden nap azért hátradőlhetünk, de nem mindegy, hogyan – erre vannak kiváló módszerek).

Engedd meg, hogy meghívjalak egy kis közös gondolkodásra arról, hogy számodra mit jelent a várakozás. Te mire vársz legjobban ezekben a napokban, hetekben? Mit vársz a hamarosan ránk köszöntő új esztendőtől? Mi az, amire évek óta hiába vársz? Oszd meg velem a várakozással kapcsolatos élményeidet, tapasztalataidat, kérdéseidet itt az oldal alján hozzászólás formájában, hogy tanulhassunk belőlük, a kérdésekre pedig megpróbáljunk közösen válaszokat keresni!

Fotó: www.freeimages.com