A modern kor időőrülete gúzsba köt, nem hagy szabadságot – interjú Vekerdy Tamással

A neves szakemberek, ismertebb emberek időgazdálkodási szokásait, tanácsait bemutató sorozat negyedik részében az a megtiszteltetés ért, hogy elfogadta a felkérést és válaszolt a kérdéseimre Vekerdy Tamás, a közismert pszichológus és író, aki amellett, hogy könyvek és előadások sokaságán keresztül hosszú évtizedek óta tanít bennünket, meghatározó szerepet töltött be az első magyarországi Waldorf óvoda és iskola létrehozásában, amelyekben magam is nevelkedtem, továbbá napjainkban is gyakran szólal meg a médiában oktatással kapcsolatos kérdésekben.

Mit jelent az Ön számára az idő? Úgy érzi, hogy a kezében tartja, vagy inkább mások osztják be számára?

Igyekszem kézben tartani. De az idő nagyon könnyen „perc”-cé válik, széttép, idegesít, kizsigerel, pörgök, folyton csinálok valamit és mégiscsak a semmit érzem… Ellentétben az időtlen pillanatokkal, amikor tétlen vagyok és úgy érzem, hogy közelebb jutottam mindahhoz, ami fontos.

Milyen példákat látott otthon a családban, vagy a közvetlen környezetében, amelyek befolyásolták az időbeosztását?

Egykori főnököm, Török Sándor jut eszembe, aki arra figyelmeztetett, hogy a nyugatiak általában pontosak, inkább előbb érnek oda és megvárják, amíg az időpont bekövetkezik. A keletiek csak úgy nagyjából szabják meg az időt, „majd tavasszal”, és akkor tényleg ott vannak. (A nyugatias időpontokat persze lekésik vagy túl korán jönnek.) Mi a középen vagyunk, idegesen nézzük az óránkat és mégsem vagyunk pontosak…

Hogyan készült a tanulmányai során a dolgozatokra, vizsgákra? Időarányosan beosztva készült fel az anyagból, vagy inkább az utolsó pillanatban, akár az éjszakai pihenést is feláldozva?

Az öt vagy három napot végigtanultam, de addig nem foglalkoztam az anyaggal. Egyéb munkáimban inkább az utolsó pillanatban… A magyar munkavégzés huszárcsíny-szerű – mondta Karácsony Sándor.

Használt-e kávét, energiaitalt, vagy más élénkítőszereket a tanuláshoz, vagy más hasonló tevékenységek végzéséhez?

Régen nem használtam, manapság egy kis kávét esetleg igen, volt, hogy szivaroztam, cigarettáztam munkavégzéshez, de energiaitalt nem.

Foglalkoztatta a gondolat, hogyan tudná jobban kezelni az idejét, vagy elégedett volt az időbeosztásával?

Nem, nem foglalkoztatott. Kedvtelve azonosulok a tökéletlenségeimmel is.

Hogyan működik az Ön esetében a munka és a magánélet viszonya? Jut ideje rendszeresen pihenésre, kikapcsolódásra?

Tétlenség nélkül nincs kultúra. „A munka társadalma” – baromság, isten őrizz, hogy ilyen társadalomban éljünk. A „munka” – egyáltalán kinek mi az? – büntetés, amely a paradicsomi bűnbeesés után rovatott ki az emberre. A nagy görög kultúrában a szabadok természetesen nem dolgoztak, így jöhetett létre a nagy görög kultúra, csak a rabszolgák. Hátha most egy olyan kor jön, amikor a robotok fognak dolgozni és felvirágzik a kultúra. Vagy ebben ne reménykedjek? Addigra annyira elromlunk, többek között a minket terrorizáló kütyük következtében, hogy már semmit nem fogunk tudni létrehozni?

Jelent az Ön számára problémát a halogatás és a túlvállalás? Szokta esetleg elfelejteni a feladatait?

Nem jelent problémát. (Kedves munkatársam figyelmeztet, hogy ha nekem nem is jelent lelkileg problémát, szervezetem jelez, idegzsábával, gyomor- és egyéb panaszokkal stb. Szóval: szomatizálok…) 80 év alatt egyszer-kétszer.

Használ valamilyen eszközt a feladatai rendben tartására (határidőnapló, mobilalkalmazások)?

Igen, manapság már a naptáram nélkül fogalmam sincs, hogy mik a következő hét – vagy a következő nap – feladatai.

Egyetért azzal a gondolattal, hogy már a középiskolától kezdve jó lenne, ha a diákok tanulnának hatékony időgazdálkodást az iskolában?

Félek ettől, minden tönkremegy, amit az iskolában tanítanak, felesleges felejtésre ítélt hülyeség lesz belőle. De persze, hogy az iskolában szóba kerüljenek ezek a problémák, az nagyon helyes.

Mit tudna javasolni a fiataloknak a saját tapasztalatai alapján, hogyan érdemes hozzáállni az időgazdálkodás kérdéséhez?

Nincs ilyen javaslatom, nem igazán tetszik az időgazdálkodás kifejezés sem. Lehetőleg a spontánabb, ad hoc életvitel híve vagyok… A modern kor időőrülete gúzsba köt, nem hagy szabadságot. Heverészni a napon és a lábujjunkat mozgatni – ez jó időtöltés.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük