Az idő a legnagyobb kincsünk, mégsem becsüljük meg eléggé – interjú Limpár Imrével

Nemrég új sorozat indult itt az Időkalauz oldalán, amelyben neves szakembereknek, illetve olyan ismertebb embereknek teszek föl időgazdálkodással kapcsolatos kérdéseket, akik egyrészt példaképül szolgálhatnak a fiatalok számára a hatékony időbeosztás megvalósítása terén, másrészt saját tapasztalataik megosztása révén segítenek is abban, hogy minél többen találják meg a módját a saját idejük kézbe vételének. Második alkalommal Limpár Imre tanácsadó szakpszichológust kérdeztem a saját időgazdálkodási szokásairól, tapasztalatairól, akinek ezúton is köszönöm, hogy elfogadta a felkérést és válaszolt a kérdésekre. Limpár Imre rendszeresen tart előadásokat, tréningeket, személyes tanácsadást többek közt időgazdálkodási problémákkal is küzdő fiataloknak, így minden szempontból avatott szakértője a témának.

Mit jelent számodra az idő? Úgy érzed, hogy a kezedben van, vagy inkább mások osztják be számodra?

Az idő maga a létezés. Ez a titkos összetevő, ez a katalizátor. E nélkül nem lenne semmi. Ez hajt minket. Ha valaki rá tud szánni az életéből 2 napot egy könyvre, akkor olvassa el a Minden ember halandó című regényt. Sok mindenre választ kaphatunk azokban a sorokban.
Szoktam mondani: átlagosan van 27375 napunk. Ennyi. Ez nem sok, nagyon nem sok. Ráadásul ennek harmadában alszunk. Az idő a legnagyobb kincsünk, mégsem becsüljük meg eléggé. Ha naponta 2 órát a fb-on lógok, 3 órát sorozatokat nézek, 1 órát telefonálgatok, akkor most megrendelhetem a sírkövemet és rávésethetem: életében 6 évet töltött a fb-on, 9 évet sorozatokat nézett, 3 esztendő pedig nettó telefonálással telt. Ez pedig sokkoló adat.
Nem tudjuk mindig mi beosztani az időnket, az élet nem ilyen. Arra ellenben törekedni lehet és érdemes, hogy ez az arány egyre nagyobb és nagyobb legyen.

Hogyan készültél a tanulmányaid során a dolgozatokra, vizsgákra? Időarányosan beosztva készültél fel az anyagból, vagy inkább az utolsó pillanatban, akár az éjszakai pihenést is feláldozva?

Éjjel sosem tudtam jól tanulni. Tudod, én egy versenyistállóba jártam gimibe. Az érettségi évében mindig hajnal 5-kor keltem. Akkor pszichológiát olvastam elsősorban. Az úgynevezett „lecke” pedig délutánra maradt. Suli után azonnal nekimenni a feladatoknak, így az este mindig szabad volt. A kedvenc időrabló tevékenységem a Heroes of Might and Magic III. lett anno. Szoktam mondani, ha annyi ezresem lenne, ahány órát én abban a világban töltöttem, szép tőke összegyűlt volna. De egy 16 éves fiatal játsszon, jöjjön-menjen, ne az időgazdálkodással foglalkozzon. Szenvedéllyel hiszek az időgazdálkodásban, ezt talán nem lehet már elvitatni. Ennek ellenére elszomorodom, mikor egyre több helyről olyan szavak jönnek szembe, mint effektívebben, hatékonyabban, eredményesebben, produktívabban. Így csak egy hajsza lesz az élet, ami már nem is élet. Meg kell tudni állni és olykor kidobni X órát az ablakon, csak úgy magunkért.

Használtál-e kávét, energiaitalt, vagy más élénkítőszereket a tanuláshoz, vagy más hasonló tevékenységek végzéséhez?

Egy 8 emeletes kollégiumban laktam az egyetemen. Micsoda évek voltak!! Mikor már nagyon fáradt voltam és mégsem akartam extra sok kávét inni, felrohantam a negyedikről a nyolcadikra, majd vissza egyszer-kétszer. No, az pulzusszám-emelő. A kv viszont egy csoda. Arról sosem mondtam le, csak maximalizáltam napi 3 adagra.

Foglalkoztatott a gondolat, hogyan tudnád jobban kezelni az idődet, vagy elégedett voltál az időbeosztásoddal?

Kaptam egy szülői, már-már sorskönyvi mondatot, ahogy a tranzakcióanalízis mondaná: „Fiam, amennyit alszol, annyit nem élsz.” Súlyos mondat ez, de mindenki kap nehéz üzeneteket. Amióta az eszemet tudom, mindig gondolkodtam az időről. Egyszerűen lenyűgözött a téma. Ez fiatal koromban az időutazásos filmek rajongását éppúgy jelenti, mint huszonévesen a heideggeri Lét és idő olvasását. Egyszerűen vonz ez a terület.

Hogyan működik nálad a munka és a magánélet viszonya? Jut időd rendszeresen pihenésre, kikapcsolódásra?

Erre nagyon röviden tudok válaszolni: szeretem szerdának hívják. Ez a nap tölt fel a legjobban. Extra kivétellel vállalok csak előadást vagy más munkát ezen a napon. Ilyenkor láblógatás van, vagy cikket írok, csupa olyan tevékenység, ami vagy pihentet, vagy feltölt, vagy mindkettő. A vasárnap pedig az esetek többségében kizárólag a családé.

Jelent-e számodra problémát a halogatás és a túlvállalás? Szoktad esetleg elfelejteni a feladataidat?

Több, mint 10 év alatt egyszer fordult elő, hogy ugyanazt az időpontot két kliensnek is kiadtam. A felejtés nem jellemző rám. Arra érdemes nagyon figyelni, milyen vállalást teszünk. Ez gyakori probléma, sokan nem a lustaság miatt halogatnak, hanem mert nem tudnak nemet mondani. Pedig, ha nemet mondunk, nem mi leszünk a patás ördögök, az csak egy egyszerű nem. Magyarán jól meggondolom, mit vállalok el, de ha egyszer megtörtént a vállalás, teljes lesz az erőbedobásom is.

Használsz valamilyen eszközt a feladataid rendben tartására (határidőnapló, mobilalkalmazások)?

A tapasztalatom az, hogy ezek a kütyük, applikációk, fejlesztések is nagyon veszélyesek lehetnek az életünkre. Az időgazdálkodás jobbítására bevezetünk egyet-kettőt, aztán kis idő elteltével fordul a kocka: már az alkalmazás irányít minket. Ezért minimalizálom az eszközkészletet. Egy online naptár, és egy sima excel-tábla a legjobb időgazdálkodási társak, no meg a fekete jegyzetfüzetem. Ennyi bőven elég. És ehhez jön az a pár 100 technika, amiből tudok választani. Annyi technika van, mint égen a csillag. A helyzetnek, az adott téridőnek a legmegfelelőbbet kell választani. Néha egy időgazdálkodási elvre, priorizálási megközelítésre van szükség, máskor egy tűzoltó-technikára, vagy egy komplex rendszerre.

Egyetértesz azzal a gondolattal, hogy már a középiskolától kezdve jó lenne, ha a diákok tanulnának hatékony időgazdálkodást az iskolában?

Egyértelműen igen. Nem megbántva a tanmenetet összeállító szakembereket, néha értetlenül állok, miért ér többet az oxigéntartalmú szerves vegyületek szerkezeti képletének részletes ismerete az önismeretnél, a sinus-cosinus függvények drasztikus bevasalása a pályaorientációs kérdéseknél és így tovább. Az a döbbenetes, – néhány egyetemen tanítva – azt látom, a hallgatók nem tudnak célokat kijelölni. Nincs eszközkészletük hozzá. Pedig ez tanulható. Annak idején a második világháború csatáit napra pontosan be kellett vágnunk. Engedelmet kérek: minek? Több hasznát vettem volna az életben, ha az elég jó célokról és mibenlétükről beszélgettünk volna 17 évesen.

Mit tudnál javasolni a fiataloknak a saját tapasztalataid alapján, hogyan érdemes hozzáállni az időgazdálkodás kérdéséhez?

Szokatlan választ adok. Lassítani kellene. Meg- megállni és gondolkodni. Az egyetemistáknak, főiskolásoknak ajánlom: ne hallgatók legyenek, hanem kérdezők és gondolkodók. Egy jelenfókuszú működés, megfűszerezve egy jövőorientált attitűddel és a múlt tanulságainak beépítésével az igazán nyerő kombináció a XXI. században.

Fotó: Limpár Imre Facebook-oldala