Az életed végi visszafordíthatatlan megbánás helyett hozz még ma egy sorsfordító döntést – interjú Manhertz Józseffel

Harmadik állomásához érkezett az Időkalauz oldalán az az interjú-sorozat, amelyben neves szakembereknek, illetve olyan ismertebb embereknek teszek föl időgazdálkodással kapcsolatos kérdéseket, akik egyrészt példaképül szolgálhatnak a fiatalok számára a hatékony időbeosztás megvalósítása terén, másrészt saját tapasztalataik megosztása révén segítenek is abban, hogy minél többen találják meg a módját a saját idejük kézbe vételének. Ezúttal Manhertz József kommunikációs és személyiségfejlesztő trénert kérdeztem a saját időgazdálkodási szokásairól, tapasztalatairól, akinek ezúton is köszönöm, hogy elfogadta a felkérést és válaszolt a kérdésekre. Manhertz Józsefet sokan ismerhetik az általa tartott tréningekről, ahol többek közt a nyilvános beszédet gyakorolják a résztvevők, vagy éppen személyiségfejlesztő videóiról, ahol a témák közt az időgazdálkodás kérdése is fontos helyen szerepel.

Mit jelent számodra az idő? Úgy érzed, hogy a kezedben van, vagy inkább mások osztják be számodra?

Az idő az értékrendem csúcsán van, éppen ezért a beosztásáról én döntök a céljaim és a jövőképem függvényében. Ez a hozzáállás már az iskolás éveimet is meghatározta, mert egyre kevésbé voltam hajlandó olyasmit megtanulni vagy csinálni, aminek nem láttam értelmét. Sajnos a legtöbb mások által megkövetelt dologgal így voltam, ami bennem feszültséget okozott ugyan, de végül csak az elkötelezettségemet növelte, hogy ezzel az uniformizált életmóddal mielőbb leszámoljak. Ezért lettem vállalkozó a középiskola után egy év múlva. Azért csak egy év múlva, mert behívtak kötelező katonai szolgálatra, amely során még megpróbálták belém verni a gondolkodás nélküli bólogatást. Szerencsémre nem jártak sikerrel.

Milyen példákat láttál otthon a családban, vagy a közvetlen környezetedben, amelyek befolyásolták az időbeosztásodat?

Édesanyám háztartásbeliként otthon nevelt bennünket az öcsémmel. Édesapám pedig tetőfedő és bádogos kisiparosként rengeteget dolgozott, még hétvégéken is. Szerette a munkáját, nem függött senkitől. Tehát, a szüleim is a maguk módján osztották be az idejüket. Ez jó példának tűnik így visszagondolva. Más személyeket nem tudok megemlíteni. Az iskolának nem akartam megfelelni, így az ottani példák hidegen hagytak.

Hogyan készültél a tanulmányaid során a dolgozatokra, vizsgákra? Időarányosan beosztva készültél fel az anyagból, vagy inkább az utolsó pillanatban, akár az éjszakai pihenést is feláldozva?

Egyrészt az utolsó pillanat módszerét alkalmaztam a felkészülésnél, másrészt pedig hasznosabbnak találtam ha inkább a puskázási képességeimet fejlesztem. Továbbá nagy hangsúlyt fektettem a másokkal való együttműködésre, konkrétan a jó tanulók dolgozatainak másolására, vagy, hogy akár ők készítsék el helyettem személyre szabva, a megfelelő ellentételezéssel persze. Be kell ismernem, hogy a feladatok kiszervezésében akkor jobb voltam, mint az utóbbi években. Jelenleg a vállalkozásom újraszervezésén dolgozom, és sokat gondolkodom a kiszervezés lehetőségein, hogy növeljem a produktivitást és több időm szabaduljon fel.

Használtál-e kávét, energiaitalt, vagy más élénkítőszereket a tanuláshoz, vagy más hasonló tevékenységek végzéséhez?

Nem használtam semmilyen szert. Ma már ismerek néhány gyógynövényt, amely kifejezetten segíti az elme működését és frissen tart. Ezeket szívesen alkalmaztam volna fiatalon. Az egészség fontos számomra, ezért csak természetes dolgokat fogyasztok. Továbbá igyekszem fenntartani a jó bioritmusomat megfelelő alvással, mozgással, táplálkozással, és ami még ezeknél is fontosabb, meditációval.

Foglalkoztatott a gondolat, hogyan tudnád jobban kezelni az idődet, vagy elégedett voltál az időbeosztásoddal?

Ha időgazdálkodás fejlesztésének mondhatjuk azt, hogy milyen módon húzhatom ki magamat a rám terhelt kötelezettségek alól, akkor igen, folyamatosan ezen járt az eszem és tettem is érte. Pontosan tudtam, hogy mit akarok, de még annál is jobban tudtam, hogy mit nem, ez utóbbi pedig az iskola.

Hogyan működik nálad a munka és a magánélet viszonya? Jut időd rendszeresen pihenésre, kikapcsolódásra?

A szabad vállalkozói élet nagyon vonzónak tűnik, ám még a sikerek mellett is alaposan ki lehet merülni. Ha pedig nehézségek és kudarcok jönnek, akkor még jobban. Fontos az önismeretre alapozott egyensúly. A kikapcsolódásra rendszeresen figyelmeztetem magamat, viszont az is gyakran munkává válik. Például kertészkedés vagy túrázás közben leszek lelkes egy témáról beszélni, és akkor máris indítom a kamerát. Ez jó, ezt élvezem, mert a munkám tükrözi az életemet, ezt tartom hitelesnek. Amiben sokat kell még javulnom, az a már említett feladatok kiszervezésén túl a maximalizmusom szabályozása.

Jelent-e számodra problémát a halogatás és a túlvállalás? Szoktad esetleg elfelejteni a feladataidat?

A túlvállalás valós problémám volt az utóbbi években. Idén tavasszal azonban hoztam egy döntést, hogy legalább egy évre visszavonulok az élő tréningek tartásától. Eddig is folyamatosan otthon és az erdei irodámban dolgoztam, tehát, ez nem a fizikai szinten jelent nagy változást. A döntésem fő oka az, hogy a felszabadult időben az addig kényszerből halogatott folyamatokra teszek pontot. A lezáratlan vagy elfelejtett folyamatok sok lelki energiát kötnek le. Most, hogy alapjaiban átszerveztem a működésemet, sokkal több energiám van. Ugyanazt csinálom mint eddig, csak okosabban.

Használsz valamilyen eszközt a feladataid rendben tartására (határidőnapló, mobilalkalmazások)?

Határidőnapló, igazi papírból – ez a kedvencem! Szeretek tollal írni, jegyzetelni, mert az jobban fokozza a tudat összeszedettségét és a kreativitást, mint a gépelés. Egy munkafolyamat megtervezését is szívesebben rajzolom meg fali táblán vagy lepedő nagyságú papíron sok színes filctollal. Ugyanakkor nyitott vagyok digitális eszközökre is a megvalósítás során. Az egyik régi kedvencem a pomodoro technikát használó alkalmazás, amely figyelmeztet 25 perc fókuszált munka után 5 perc szünet tartására.

Egyetértesz azzal a gondolattal, hogy már a középiskolától kezdve jó lenne, ha a diákok tanulnának hatékony időgazdálkodást az iskolában?

Sőt! Sajnos még sok más fontos tanulmány hiányzik a téves szemléletű közoktatásból. Nem véletlenül. Az optimizmusom mellett kétlem, hogy a képzés alapjaiban megváltozik a következő évtizedekben. Egyre modernebb és hatékonyabb lesz, de a lényegi felépítése és célja ugyanaz marad. Egyszerűen azért, mert az elmúlt kétszáz év során megerősödött központosított tanítási modell kiválóan szolgálja a nyugati világ politikai, társadalmi és gazdasági rendszerét, s így annak egyáltalán nem érdeke, hogy szabad, önálló egyének társadalmát hozza létre. A felelősség ettől persze még megmarad az egyén szintjén. Ám a félelem és a kényelmetlenség miatt csak kevesen vállalják fel, hogy kiálljanak a sorból.

Mit tudnál javasolni a fiataloknak a saját tapasztalataid alapján, hogyan érdemes hozzáállni az időgazdálkodás kérdéséhez?

Fordulj befelé és vedd le a külvilág hangerejét! Mi az, amit igazán szívből akarsz csinálni? Nagy az esély arra, hogy mások, a szüleid, a barátaid, az iskolád másképpen képzeli el az életedet, mint Te. Az épp divatos sztárok életmintáját is tedd félre. Csendesedj el és alkoss egy megfelelési kényszertől mentes jövőképet. Ha ez megvan, akkor, és csak akkor van értelme célokat kitűzni, megvalósítási tervet szőni, megszerezni az oda vezető úton szükséges tudást és képességeket, és majd csak mindezek után van értelme időgazdálkodásról beszélni. Lehetsz jó időgazda úgyis, hogy a világnak akarsz megfelelni, de úgyis, hogy a saját életedet éled. Ha megfelelőnek tartod azt, ahogyan sodor az élet és nincs vágyad ezen változtatni, akkor az is rendben van. De ha csak egy kicsit is úgy érzed, hogy valami mást akarsz, akkor nagy bajban leszel később, ha nem változtatsz az irányon mielőbb. Itt nincs helye az önámításnak. Az életed végi visszafordíthatatlan megbánás helyett hozz még ma egy sorsfordító döntést. Majd rögtön kezdd egy határozott „nem” kimondásával. Ne menj tovább a rossz irányba, még akkor se, ha már oly´ sok időt és energiát beleöltél. Ne a felesleges dolgok befejezésével törődj, hanem az újak elkezdésével. Mondj nemet azoknak, akik másképpen gondolkodnak az életedről. Ne aggódj amiatt, hogy megsértődnek, ez az ő gyengeségük. Amikor majd az első látható sikereket eléred, akkor ők lesznek a legbüszkébbek rád. Egy napot sem pazarolhatsz el, mert azt senki nem fogja visszaadni. Állj a sarkadra még ma és hozd meg a döntést! Végtelenül hálás leszel érte magadnak és a világ is rád kacsint.