fbpx

2019-ben is folytatódik a neves szakemberek, ismertebb emberek időgazdálkodási szokásait, tanácsait bemutató sorozat. Az ötödik részben Pongor-Juhász Attila vállalatfejlesztési coach osztja meg a tapasztalatait, javaslatait az olvasókkal, aki hosszú évek óta mentorál hazai kis- és középvállalkozásokat, önfejlesztő könyveket ad ki és többek közt az időgazdálkodásról is írt könyvet az Időmilliomos vállalkozó címmel.

Mit jelent számodra az idő? Úgy érzed, hogy a kezedben van, vagy inkább mások osztják be számodra?

Nagyon sokáig úgy éltem, hogy idő és pénz nem számít. Szórtam bőkezűen. Meg is lett az eredménye. Teljes üzleti és magánéleti csőd. Ekkor voltam 40 éves. Ilyenkor két dolgot csinál az ember. Vagy lemond magáról, és elsüllyed az alkoholizmus, önsajnálat langymeleg mocsarában, vagy feláll. Én az utóbbit választottam. Persze nem úgy, mint a filmekben, hogy szól a remek zene, és 3 perc alatt csóró lúzerből, menő, tudatos, boldog üzletember leszel, aki elautózik egy vadiúj BMW-vel a naplementébe.

Kemény, több éven át tartó munka volt, amiben meg kellett tanulnom a tudatosságot. Tudatosan megtalálni a célomat, kidolgozni a hozzá vezető utat és beosztani az erőforrásokat.

Az idő az egyik erőforrás. És a pénzzel szemben ebből csak korlátozott mennyiség áll rendelkezésre. Nem lehet több időd, csak jobban beosztott időd. Ennek a gondolatmenetnek a bővebb megismeréséhez javaslom Earl Nightingale könyveit. Ha valaki, ő mindent tudott az idő hatékony felhasználásáról. Úgy is tartják számon: a világ leghatékonyabb üzletembere.

Milyen példákat láttál otthon a családban, vagy a közvetlen környezetedben, amelyek befolyásolták az időbeosztásodat?

Semmilyet. De ez nem a szüleim hibája! A 70-es években, amikor gyerek voltam, nem kellett az idővel foglalkozni. Volt bőven. Pénzünk, az mondjuk nem volt, de idővel mindenki nagyon jól állt. Nyugalom volt. Teljesen más ritmus, más gondolkodás, mint most.

Először 27-28 éves lehettem, amikor elkezdtem időgazdálkodással foglalkozni, ekkor voltam az első ilyen tréningen is. Érdekelt, mert ahogy egyre több nyugat-európai üzletemberrel találkoztam, láttam, mennyivel hatékonyabbak, mint mi. Nem volt nehéz megfejteni, hogy ennek egyik oka az időkezelésben keresendő.

De az igazi áttörést és tudatosságot a csődöm hozta. Kell az embernek egy nagyon erős impulzus, hogy az igazán mélyen beépült szokásait megváltoztassa.

Hogyan készültél a tanulmányaid során a dolgozatokra, vizsgákra? Időarányosan beosztva készültél fel az anyagból, vagy inkább az utolsó pillanatban, akár az éjszakai pihenést is feláldozva?

Szerencsére remek géneket örököltem a szüleimtől. Baromi gyorsan tanulok, és elég hatékonyan. Ha ez nem lenne, most nem lennék itt, mivel fiatalon gyűlöltem tanulni. Ettől függetlenül megszereztem 3 diplomát, és folyékonyan beszélek franciául meg angolul.

Vannak dolgok, amiket meg kell csinálni, ha az ember akar valamit. És én kisgyerek koromtól tudtam, hogy valami nagyot akarok véghez vinni. Ehhez pedig a 90-es évek előtt egyértelmű volt, hogy akár tetszik, akár nem, tanulni kell.

Tanultam.

Lehet amúgy, hogy erre is meg kell érni. Mert ma már nemhogy nem utálok tanulni, egyszerűen szenvedélyem az önfejlesztés. Úgy vagyok vele, mint a cápa a mozgással, ha nem tanulhatok, belehalnék. 😊

Használtál-e kávét, energiaitalt, vagy más élénkítőszereket a tanuláshoz, vagy más hasonló tevékenységek végzéséhez?

Ha a régi barátaimat megkérdeznéd, ők erre kb. azt mondanák: az Ati? Annak nem kell semmi, beépített hiperaktivátor van benne. Én egy ilyen pörgős fickó vagyok. Ha valami belelkesít, akkor azt napokig tudom tolni megállás nélkül. Elég makacs is vagyok, így, ha a fejembe veszek valamit azt 110%-on megcsinálom.

Szerintem ez a legjobb élénkítőszer. Hogy olyan dologgal foglalkozzon az ember, amit szeret, és amiben sikerélményt talál. Mint a kisgyerekek a legózást. Vagy a nagyobbak a konzolos játékokat… biztos ismered az érzést, amikor elkezdesz egy játékot, vagy belemerülsz egy könyvbe, és észre sem veszed, hogy eltelik 3-4 óra, és szinte nem is pislogtál.

Ami a kávét illeti, tavaly őszig remek viszonyt ápoltunk egyébként. De nem az élénkítő hatása, inkább az íze miatt. Mikor Franciaországban tanultam, egyszerűen imádtam a frissen sült croissant,  nagy latte kombót.

Foglalkoztatott a gondolat, hogyan tudnád jobban kezelni az idődet, vagy elégedett voltál az időbeosztásoddal?

Amíg az ember fiatal, addig nagyvonalú az idejével. A sejtek is jobban bírják a strapát, szóval bármi belefér éjjel-nappal. Mert csak te vagy. Magadért vagy felelős. Kábé azt csinálsz, amit akarsz. Így könnyebb, sokkal könnyebb az idővel zsonglőrködni. Aztán, ahogy egyre több dolgot kell belesűríteni a napodba, egyre több lesz a kötelezettség: munka, társ, gyerekek. Úgy érzed, hogy na, most kéne kezdeni valamit, hogy néha 4 óránál több idő is maradjon az alvásra.

Ilyenkor kvázi rákényszerülsz a tudatosságra. Már, ha eredményes akarsz lenni. Meg boldog.

Hogyan működik nálad a munka és a magánélet viszonya? Jut időd rendszeresen pihenésre, kikapcsolódásra?

Már igen. Mikor úgy 10 éve tudatosabban elkezdtem a cégem építeni, eldöntöttem én nem egy akármilyen vállalkozást, én egy önjáró vállalkozást akarok csinálni.

Ez már úgy 80%-ban meg is valósult.

Hogy mi az az önjáró vállalkozás? Ahonnan nyugodt szívvel utazom évente 7-szer külföldre tanulni akár hetekre is. Ha lazítani indulunk a kedvesemmel, akár ki is kapcsolhatom a mobilom, mert tudom, a rendszereink jól működnek, a munkatársaim pedig elég felkészültek, és meg tudják oldani a céggel kapcsolatos problémák 90 %-át nélkülem is.

Egy önjáró vállalkozás mellett bármikor el tudok menni a gyerekeim fellépésére, vagy ha úgy döntök, egyszerűen kimegyünk Dani fiammal suli után a lovardába. És jut időm futni, hétvégente nagy közös főzéseket csinálni a barátaimmal, és, ami a legjobb: nyugodtan alszom.

Jelent-e számodra problémát a halogatás és a túlvállalás? Szoktad esetleg elfelejteni a feladataidat?

Ezekben korábban igazi bajnok voltam. Mindent meg akartam csinálni, azonnal, és persze csak én értettem hozzá. Azóta megtanultam egy remek dolgot: ne te legyél a legokosabb ember a teremben. Meg egy másikat: olyan, hogy prioritásOK, nem létezik. Prioritás van. És kész.

A legtöbb vállalkozó azért kínlódik a cégével (és nem csak Magyarországon), mert meg van róla győződve, hogy nem talál olyan munkatársat, aki legalább olyan jól el tudja végezni a feladatokat, mint ő. Ezzel túlvállalja magát, ami halogatáshoz, aztán a különböző feladatok elfelejtéséhez vezet.

Ahhoz, hogy ezeket a dolgokat kinőjem, kellett egy kvázi szemléletbeli életmódváltás. Én észjárásnak hívom az ilyen jellegű dolgokat. Amikor hosszú távon egy új szokást alakítok ki egy nem működő helyett.

A szokás kialakításához először is az kell, hogy a régi szokás eléggé fájjon és akarj változtatni, aztán persze idő, kitartás és jó stratégia, meg taktikai módszerek is kellenek.  Ezeket mutattam be például az Időmilliomos vállalkozó című könyvemben, ami nem csak vállalkozóknak hasznos. Ha tehetném, én szerintem a középiskolai kerettantervbe is betetetném. 😊

Használsz valamilyen eszközt a feladataid rendben tartására (határidőnapló, mobilalkalmazások)?

Evernote!!! A legjobb dolog, amit feltaláltak a robbanómotor óta. Ide gyűjtöm az ötleteim, gondolatokat, teendőket.

Feladatkezelésre a csapatommal korábban a Trello-t használtuk, de egy mastermind társam javaslatára áttértünk a Monday-re. Nem bántuk meg!

A hosszú távú célokra pedig van egy kis, fekete naplóm. Igen. Ez egy olyan offline dolog. 2013 óta vezetem.

Egyetértesz azzal a gondolattal, hogy már a középiskolától kezdve jó lenne, ha a diákok tanulnának hatékony időgazdálkodást az iskolában?

Én már az általános iskolában is tanítanám. Egy olyan világban, amikor annyi inger éri az embert 1 nap alatt, mint a 20. századi embert egy hónap, vagy akár egy év alatt, életbevágó.

Remek lenne már egészen kis kortól megtanulni, hogy mi az, ami fontos, és mi az, ami nem. Az online marketingnél merült fel, hogy az emberek először mindig az idejükkel (figyelmükkel) fizetnek, és, ha ez megvan, utána jöhet a bankkártya.

A mai digitális bennszülött srácoknak nagyon tudatosan kéne tanulni, hogy hova teszik oda az idő kreditjeiket. Az online világ ugyanis annyira tág és színes, hogy könnyű benne elkölteni az összeset…

Mit tudnál javasolni a fiataloknak a saját tapasztalataid alapján, hogyan érdemes hozzáállni az időgazdálkodás kérdéséhez?

Ahogy fentebb utaltam rá, én ott kezdeném, hogy meghatározom mi a fontos, és mi nem az.

Döntsd el, mi a célod mondjuk 1, 3, 5 és 25 éves időtávon! Ezt bontsd le részcélokra! Mit kell ebben a hónapban, ezen a héten, ma csinálnom, hogy a célomat elérjem? Érdemes 1 dologra fókuszálni a rövidtávú céloknál, és megnézni, hogy ezek, hogy illeszkednek a hosszútávú, több összetevős tervbe.

Ha megvan mit akarsz csinálni, tudni fogod, hogy ehhez kb. mennyi idő kell. És tudsz tervezni.

Én amúgy a szabadidőmet is ugyanúgy tervezem, mint a feladataimat, sőt. Először minden évben a szabadságaimat és a képzéseimet tervezem be, e köré építem a többi dolgot.

Szóval tervezz, légy tudatos, és nyugi, ez nem olyan lesz, mint az órarend. Sokkal inkább, mint egy jó konzolos játék, amihez már ismered azokat a fogásokat, amivel teljes bónusszal tudsz végig menni a pályán, hogy legyőzd a főgonoszt!