Válasz nélkül nincs kommunikáció

Az internet elterjedése forradalmi változást hozott az emberek egymás közti kapcsolattartásába. A kommunikáció lényegesen egyszerűbbé, gyorsabbá, valamint ingyenessé vált. Az interneten keresztül korlátlan mennyiségben tudunk egymásnak üzenetet küldeni anélkül, hogy emiatt percdíjat kellene fizetni, vagy postai bélyeget vásárolni.

Mindez azonban mit sem ér, ha nem tudunk felelős módon élni az e-mail és a közösségi oldalak nyújtotta lehetőségekkel.

Erről egy külön fejezet szól az Időkalauzban, de elengedhetetlennek tartom, hogy nyilvános bejegyzés formájában is szóljak a témáról.

Az e-mail előnyei

Az e-mail óriási előnye a telefonnal szemben az ingyenességen kívül, hogy nem zavarjuk meg egymást tevékenységeink közben. Mindkét fél akkor foglalkozhat az adott témával, amikor az számára éppen megfelel. Nem kell elnézést kérni a zavarásért,  újra és újra próbálkozni a címzett elérésével, hanem elég egyszer elküldeni a kérdéseket, információkat, aztán a másik fél majd válaszol, amikor megkapja az üzenetet.

Sajnos azonban számtalan esetben ez nem így történik.  Napjaink egyik legidegesítőbb mindennapi jelensége, amikor az ember e-mailben elküldi a kérdéseit, majd vár napokig, hetekig, hónapokig, évekig…, de válasz nem érkezik.  Facebook-üzenetek esetében külön bosszantó, amikor az üzenet mellett megjelenik a kis pipa, jelezve, hogy a címzett látta az üzenetet, de válasz ennek ellenére sem érkezik.

Mit lehet ilyenkor tenni?

• Lehet újabb üzenetet küldeni. Egyet, ötöt, tízet, amíg a címzett megunja és válaszol, hogy a zaklatásnak vége legyen.
• Fel lehet hívni az illetőt telefonon, megzavarni a munkája vagy a pihenése közben,  hogy végre rákényszerüljön arra, hogy foglalkozzon az üggyel.
• Meg lehet keresni személyesen és nekiszögezni a kérdést, hogy megkapta-e az üzenetet.  Nagyon kínos, amikor kiderül, hogy mindenről tudott, ennek ellenére úgy tett, mintha fogalma sem lenne a dologról.

Idézem a könyvben szereplő példát:

• Mit gondolnál a társadról, akitől személyesen kérdezel valamit, ha válasz helyett köszönés nélkül sarkon fordulna és ott hagyna?
• Mit gondolnál róla, ha telefonban kérdezel tőle valamit, ő meg válasz helyett lecsapná a telefont?
• Mit gondolsz arról az emberről, akinek e-mailben fölteszed a kérdéseidet, ő elolvassa, majd úgy tesz, mintha semmit sem tudna az egészről, vagyis nem válaszol?

Számos olyan embert ismerek, akik képtelenek válaszolni egy e-mailre. Egyszerűen nem tudják megtenni, hogy írjanak pár sort és visszaküldjék nekem. Ez önmagában nem lenne probléma,  sokan szívesebben telefonálnak, minthogy írjanak. De aki egyikre sem hajlandó,  az hogyan tudja intézni a mindennapi tennivalóit? Hogy lehet rá bármilyen ügyben számítani?

Nem szeretek telefonálni, ha tehetem, mindent e-mailen keresztül intézek. Ennek ellenére, ha nincs más mód, felemelem a telefont is, mert úgy gondolom, meg kell tisztelnem a társamat azzal, hogy reagálok a megkeresésére.

Mások ügyeit nem illik megakasztani

Azt azonban nem tudom elfogadni, hogy egyes ügyeim azért húzódnak akár éveken át, mert a másik fél nem képes egy mondatot írni a kérdéseimre (sajnos jól tudjuk, hogy ez hivatalos ügyekben is gyakran előfordul).  Sokan az  időhiányra panaszkodnak, amikor nem válaszolnak egy üzenetre. Ezen lehet segíteni különböző időbeosztási módszerek alkalmazásával, egyet azonban nem illik: úgy tenni, mintha nem ért volna célba az üzenet és levegőnek nézni a másik embert.

Ha nem akarsz bunkónak és megbízhatatlannak látszani, válaszold meg az e-maileket! Ha nem akarsz írni, hívd fel az illetőt telefonon, esetleg üzenj valaki máson keresztül, de ne tégy úgy, mintha nem kaptál volna üzenetet! Vagy ha mégis ezt az utat választod, próbáld ki a telefonos és a személyes változatot is, csapd le a telefont és fordulj sarkon, aztán nézd meg, mi lesz az eredménye!

Fotó: www.pixabay.com