Esettanulmány a mesteremberek időgazdálkodásáról

Aki mostanában arra adja a fejét, hogy szakemberrel valamit meg akar javíttatni az otthonában, nagy fába vágja a fejszéjét. Ha szerencséje van, akkor az elvégzendő munka nem sürgős. Ha nincs szerencséje, akkor sürgős, de ez nem jelenti azt, hogy a helyzet egyszerűbben és gyorsabban megoldható lenne. Nézzünk egy-két példát:

Első példa:

Szerdán meghibásodik egy gázkonvektor, nem lehet vele rendesen felfűteni a szobát. Mit tesz az ember ilyenkor? Felhív egy gázkészülék-szerelőt. Szerencséje van, a mester rögtön felveszi a telefont és mondja, hogy szombaton jön megnézni a készüléket. Három napig tehát biztosan nem lesz rendes fűtés. Nem baj, van egy hordozható villanykészülék, azzal is lehet fűteni, igaz, kicsit többe kerül így a fűtés. Mivel a gázkonvektor öreg darab, az ember addig is izgul, mi van, ha végleg elromlott, nincs már hozzá alkatrész és cserélni kell. Mibe fog ez kerülni? Eljön a szombat. Az ember úgy intézi, hogy egész nap otthon lehessen, mivel a mester pontos időt nem mondott, hogy mikorra várható.
Délelőtt nem történik semmi. Délben az ember megpróbálja felhívni a mestert, hogy mégis mikor érkezik, azonban a mester nem veszi fel a telefont. Mivel délután sem történik semmi, az ember megint próbál telefonálni, a mester továbbra sem veszi fel a telefont. Elmúlik a szombat, a mester sehol.

Vasárnap az ember úgy dönt, hogy munkaszüneti nap lévén nem akarja zavarni a mestert, de titkon reméli, hogy a mester jelentkezni fog, hogy elnézést kérjen az elmaradt szombati látogatásért és közölje, hogy mikor fogja azt pótolni. Persze semmi ilyesmi nem történik.
Hétfőn az ember hív egy másik mestert, aki kedden ki is jön, megjavítja a konvektort (szerencsére nem kell hozzá alkatrész), így közel egy hét alatt megoldódik a probléma, csak a villanyfűtést kell többletként kifizetni a meghibásodás idejére. De hol lehet az első mester? Eltelik két hét, már régóta nem aktuális a dolog, de ezt a mester nem tudja!

Második példa:

Vízvezeték-szerelési munkákat kellene végezni. Az ember csütörtökön hív egy mestert, aki közli, hogy most egy hétig egyáltalán nem ér rá, a következő csütörtökön kér egy újabb hívást az időpont megbeszéléséhez. Rendben, ez a munka annyira nem sürgős, ráér. Eltelik egy hét, újabb telefon. Következő hétfőn tud jönni. Rendben, még három nap igazán nem számít. Hétfőn az ember szabaddá teszi magát, otthon ül egész nap, de a mester sehol. Este az ember telefonál, a mester elnézést kér, máshol be kellett fejeznie a munkát, ezért nem jött. Nem baj, mond egy másik napot, amikor már biztosan tud jönni. Az ember a kijelölt napon megint szabaddá teszi magát, vár türelmesen. Délután aztán felhívja a mestert, aki annyit mond: fél óra múlva ott vagyok! Eltelik fél óra, egy óra, lassan beesteledik, a mester sehol. Nem telefonál, nem kér elnézést. Soha többé nem jelentkezik…

Harmadik példa:

Meghibásodik a tető. Kijönnek a szakemberek, megnézik, megállapítják, hogy mit kellene vele kezdeni, majd mondják, hogy jönni fognak javítani. Eltelik egy hét, két hét, egy hónap, két hónap… azóta is jönnek, csak valahogy nem érnek célba.

Elképzelhető, hogy veled is fordult már elő hasonló eset. Ha nem, akkor szerencsésnek mondhatod magad, mivel rendkívül bosszantó, amikor egy javítás hosszú hónapokra elhúzódik, amikor napokat kell várni egy egyszerű hiba elhárítására is és még bosszantóbb, hogy az ember egész napokra kénytelen bezárkózni az otthonába és várni a szakembert, aki majd valamikor jön. Aztán persze nem jön és nem is szól.

Napjainkban olyan világban és olyan országban élünk, ahol kevés a szakember és sok az elvégzendő munka. A mesterek telefonja folyamatosan csöng újabb és újabb megrendelések miatt. A mesterek többsége mit tesz ebben a helyzetben (tisztelet a kivételnek)? Mivel nem képes nemet mondani, az összes megbízást elvállalja. Ezzel azonban a megbízások száma jelentősen meghaladja a mester kapacitásait időben és energiában. Mit lehet ilyenkor tenni? Ugye nemet mondani nem akar, tehát mindent elvállal. Ezt követően valamilyen szempontrendszer alapján rangsorolja őket, majd a rangsor elején lévőket elkezdi megcsinálni, a többit pedig egyszerűen elfelejti!
Az elfelejtett megrendelők meg várnak türelmesen, esetleg időnként telefonálnak, amitől persze megint eszébe jutnak a mesternek, de nem baj, mert ilyenkor lehet elnézést kérni, majd kijelölni egy újabb, lehetőleg minél távolabbi időpontot, amit nyugodtan el lehet megint felejteni. A megrendelő előbb-utóbb megunja a dolgot és keres másik szakembert, akinél ha szerencséje van, a rangsor elejére kerül és megtörténik a javítás. Ha nincs szerencséje, akkor telnek a napok, a hetek, a hónapok, hívogatja a mestereket, akik fölveszik a telefont, vagy nem, szépen fogynak a szabadnapjai, amelyeket otthon tölt a hiábavaló mestervárással…

Annyit vállalj, amennyit bírsz

Mi ebből a tanulság? Ha nem akarsz hasonló élményeket szerezni embertársaidnak, akkor tanulj meg nemet mondani, mérd fel az erőforrásaidat és annyit vállalj, amennyit bírsz! Ha mégis túlvállaltad magad, akkor inkább kérj elnézést és mondd le a dolgot! Ha nem akarsz bunkónak tűnni, soha ne menekülj a felejtés jótékony homályába, mert ez egyszer-kétszer talán jó ötletnek tűnik, de hosszú távon bélyegként sül rád.

Kívánom, hogy Te soha ne kerülj hasonló helyzetbe és ne is tégy ilyet másokkal. Ehhez, ha szükségét érzed, segítséget a szokott helyen találsz. Ne felejtsd, a túlvállalás legyőzhető!

Neked milyen tapasztalataid vannak a mesterekkel kapcsolatban? Meséld el hozzászólásban!

Fotó: www.pixabay.com