A kávé teszi a jó egyetemistát?

„Egy jó egyetemista egy nap legalább három kávét megiszik”  – hallottam egyszer egy olyan videóban, amelynek célja a fiatalok felkészítése az egyetemi életre. Miután magamhoz tértem az első döbbenet (valamint három kávé nélkül szerzett diploma) után, úgy döntöttem, eljött a pillanat, amikor fellebbentem a fátylat a kávéfogyasztás és az időgazdálkodás közti szoros összefüggésről.

A nemzetközi kávéipar számára korunk egy csodálatos időszak. Otthonok százezreiben az egyik legfontosabb háztartási gép a kávéfőző, vele kezdődik, folytatódik és rossz esetben vele is zárul minden egyes nap. A reggeli kávé elfogyasztása nélkül egyszerűen képtelenség nekifogni a napi teendőknek, így az ember első útja még félálomban egyenesen a kávéfőzőhöz vezet, hogy elkészítse magának, vagy akár az egész családnak a napindító adagot.

Persze nem elég egy kávé, hiszen hamar elfogy a lendület, napközben pótolni kell az elhasznált koffeinmennyiséget ahhoz, hogy az ember délután is hadra fogható legyen. Ha valami nehezebb feladattal kerül szembe, ahol koncentrálni kell, akkor nem árt, ha kéznél van a kávéscsésze, amiből akár egy megbeszélés közben is erőt lehet meríteni.

A kávé a túlhajtott ember üzemanyaga

Aztán ha eljön az este, de a tennivalók vége még odébb van, a kávé nagy segítség a nappal meghosszabbításánál is. Előfordul, hogy az esti kávé hatása még nem múlik el teljesen a lefekvés idejéig, így aztán lehet álmatlanul forgolódni és az élet megoldatlan problémáin pörögni, amíg a szervezet végre képes lecsillapodni és álomba szenderülni.

Emlékszem az általános iskolás és gimnazista évekből, hogy a tanáriban egyfolytában ment a kávéfőző és átható kávéillat dőlt ki a helyiségből minden ajtónyitásnál. Volt olyan tanárom, akinek az iskolatitkár, vagy a gondnok hozta a kávét a tízórai szünet elejére, hogy erőt meríthessen belőle az első órák után. Persze nyilván nem csak az iskolákban van ez így, hanem minden más munkahelyen is, ahol az emberek fárasztó szellemi tevékenységet végeznek.

Az egyetemen az óraközi szünetekben rendszeresen látom, hogy a hallgatók odasorakoznak a büféhez, vagy a kávéautomatához, hogy betáplálják magukba a következő óra túléléséhez szükséges adagot. Mondhatni, hogy rutincselekvéssé válik a kávéfogyasztás, amin gondolkodni már nem kell, csak elvégezni, amikor itt az ideje.

Mivel én soha nem fogyasztottam kávét, nincsenek személyes tapasztalataim arról a varázserőről, amit közvetít a fogyasztói számára. Sokat lehet olvasni pozitív és negatív hatásokról egyaránt, amelyek közt nehéz igazságot tenni. Azonban arról meg vagyok győződve, hogy azoknak a jelenségeknek a többsége, amelyek kezelésére a kávét szokták javasolni, máshogy is orvosolhatók, anélkül, hogy mesterséges szereket kellene hozzájuk alkalmazni.

Kávé nélkül is van élet

A helyes időgazdálkodás például egy biztos ellenszer. A rendszerezett, a testünk számára is kiszámítható életmód lehetőleg azonos időben történő ébredéssel, étkezésekkel és lefekvéssel, csodákra képes. Persze nem mindig egyszerű kivitelezni például az azonos időben történő étkezést, de törekedni azért érdemes rá. A halogatás és a túlvállalás leküzdése is kiválthatja a rendszeres kávéfogyasztást, hiszen ha nem kell hosszú hónapok elhalasztott teendőit magunk előtt görgetni és mások mindenféle ránk aggatott dolgait a hátunkon cipelni, akkor kevesebbet fogunk idegeskedni és jut idő a pihenésre is, tehát nem lesz szükség koffeinre az életben maradáshoz.

Persze az ehhez szükséges életmódváltást tudatosan meg kell tervezni és végre is kell hajtani, amíg szokássá nem válik. Mint a kávéfogyasztás. Az életmódváltáshoz segítséget az Időkalauzban találsz. Számold ki, hány kávé árát igényli ez a befektetés! Biztosíthatlak, hogy ha nem leszel többé rászorulva a napi (sokszoros) kávéadagodra, garantáltan meg fog térülni.

Ami a lényeg: nem attól leszel jó egyetemista, ha három kávét megiszol egy nap, hanem attól, ha be tudod osztani a tanulnivalókat úgy, hogy elég szabad időd is marad mellette. Ehhez kívánok Neked sok sikert!

Fotó: www.pixabay.com