Örömmel osztom meg a hírt, hogy a továbbiakban a Női Világ portálon is olvashatóak lesznek alkalmanként a hatékony időgazdálkodás különböző területeit boncolgató írásaim, melyek közül az első a február 15-i felsőoktatási felvételi jelentkezési határidő kapcsán átgondolandó szempontokat ajánl az olvasók figyelmébe. Ezúton is köszönöm a megjelenési lehetőséget!

“Február 15-e minden évben sorsdöntő nap a fiatalok számára, hiszen ekkor jár le a felsőoktatási intézményekbe történő jelentkezési határidő.

Ezt követően már csak egyszer és akkor is csak korlátozott mértékben lehet módosítani azon, hogy ki hol és hogyan képzeli el a következő néhány évet, illetve a későbbi pályafutását. Mielőtt a határidő lejár, érdemes a jelentkezés véglegesítése előtt megállni egy kicsit és átgondolni az alábbi kérdéseket.

Milyen célja van egy fiatal életében az egyetemi tanulmányoknak?

Vajon azt a területet választotta ki, ahol hosszú távon boldogulni akar? Ha nem, akkor elképzelhető, hogy fölöslegesen fog energiát fektetni valamibe, amivel tulajdonképpen hosszabb távon nem is akar foglalkozni. Hány olyan emberrel lehet találkozni, aki csak a diploma megszerzése miatt jár egyetemre!

 

Sokszor bizony ez önmagában nem eléggé motiváló. Aki így végzi a tanulmányait, gyakran szenved minden egyes órától, a vizsgáktól és mire nagy nehezen végére ér a tanulmányainak, ott áll, hogy most mi legyen? A jelentkezés véglegesítése előtt tehát érdemes belegondolni, hogy mennyire érdekli az illetőt az a szakterület, amit a kiválasztott képzésen tanulnia kell majd. Aki úgy érzi, hogy valójában semmi köze hozzá, akkor inkább nézze végig még egyszer a képzési kínálatot és keressen olyan szakot, amelyet jobban el tud magának képzelni. Ezzel meg lehet spórolni egy csomó fölösleges szenvedést a későbbiekben, amikor egy olyan területen próbálna meg helytállni, ahol valójában semmi keresnivalója nincsen.

Érdemes meghallgatni a környezetünkben élők, szülők, rokonok, tanárok, ismerősök véleményét a továbbtanulási tervekkel kapcsolatban, de az is fontos, hogy az ember a saját érzéseire is hallgasson. Nem kell feltétel nélkül mindenben követni a kívülállók útmutatásait, mivel az egyetem és szakirányválasztás következményeit nem ők fogják viselni a következő években. Ne azért legyen valaki például orvos, vagy ügyvéd, mert a családban mindenki ezen a pályán dolgozik generációk óta, hanem azért, mert érdekli őt a választani kívánt hivatás, és el tudja képzelni, hogy akár évtizedek elteltével is örömmel fogja gyakorolni.

Abba is érdemes belegondolni, hogy milyen célok vannak az életben a tanuláson túl. Az egyetem a legtöbb esetben nem cél, hanem egy útvonal, amely a kiválasztott cél eléréséhez vezet. Az egyetemválasztás egyben pályaválasztás is. Persze bőven lesz lehetőség később is a változtatásra, de nem árt, ha van róla elképzelés, hogy az ember mit akar majd kezdeni a diplomával a kezében. Közelebb visz a céljai eléréshez, vagy sem? Aki nem akar azon a területen dolgozni, amelyhez a diplomája a belépőt jelenti, akkor miért fektetne energiát a megszerzésébe? Ha így tesz, az egyetem elvégzése csak az időt veszi el azoktól a tevékenységektől, amelyek valóban a céljai beteljesítésére irányulnának.

Napjainkban sajnos általános jelenség, hogy sokan az egész életüket olyan munkával töltik, amihez sem kedvük, sem érzékük, sem tehetségük nincs. Szenvednek minden hétfőtől és epekedve várják a pénteket és a hétvégét egész héten. Belőlük lesznek a rossz munkatársak, akik nem csak a saját, de a környezetükben dolgozók életét is megnehezítik motiválatlanságukkal, hozzá nem értésükkel. Ráadásul könnyen lehet, hogy amitől az egyik ember szenved, azt valaki más boldogan elvégezné, de ő meg egy másik munkahelyen szenved, ami az első ember számára lenne öröm. Nem érdemes azok közé tartozni, akik egész életükben más pályán mozognak, mint ahol a helyük lenne!

Remélem, hogy ezzel a néhány gondolattal tudok segíteni a kellőképpen átgondolt egyetem és pályaválasztásban, abban, hogy értékes tartalommal teljenek meg a következő évek és sok fölösleges szenvedés helyett könnyen elérhetőek legyenek a kitűzött célok.”

Forrás: noivilag.hu

Az oldal további megtekintéséhez kérlek, hogy engedélyezd a sütik használatát! További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close